A kacsacsőrű emlős fantasztikus világa

A kacsacsőrű emlős az egyik legszokatlanabb élőlény az állatvilágban. Lapát farkuk van, mint egy hódnak, karcsú és szőrös testük, mint a vidrának és a többi testrészét mintha egy kacsáról mintázták volna. Először úgy hitték, hogy az állat létezése hazugság és csak össze lett varrva más élőlényekkel.

A kacsacsőrű emlős beletartozik az emlősök azon kicsi csoportjába, melyek méreggel rendelkeznek. A hímek hátsó lábán található kis sarkantyúhoz kapcsolódik a méregmirigy. Ezt főleg harcok közben használják. Ezenkívül a tudósok úgy figyelték meg, hogy párzási időszakban sokkal több méreg termelődik.

Lehetséges, hogy a méregtermelés mértéke kihatással van pár találáskor. Egy átlagos kacsacsőrű emlős teste kb. 38 centiméter, plusz a farka, mely további 13 centimétert jelent. Bár olyan fosszíliák kerültek felszínre, melyek azt bizonyítják, hogy a régen élt kacsacsőrűek elérték az 1 méter hosszúságot is. Sűrű és vastag szőrük segíti őket abban, hogy ne hűljenek le a víz alatt.

Ezek a csodás kis lények a világ egyetlen kis zugában találhatók meg. Ez nem más, mint a távoli Ausztrália és Tasmánia vidéke. Habár a kontinens egyik felén élnek csak, meglepően sok éghajlat típusnak vannak kitéve és mindhez igazán jól alkalmazkodnak. Találtak már példányokat fennsíkokon, kopár síkságon, esőerdőben és a fagyos hegyekben is. A vízálló, vastag szőrzet megvédi őket, emellett farkukban jelentős zsírtömeget képesek elraktározni.

Az idejük nagy részét viszont vadászással töltik. Képesek napi 10-12 órát is vadászni. Éjjel és alkonyatkor a legaktívabbak. Táplálékszerzésük rendkívül érdekes. Az apró és tápláló falatokat a víz mozgásának köszönhetően érzékelni tudják és összegyűjtik azokat, hogy amikor a felszínre érnek, boldog elfogyaszthassák őket. Általában 30-140 másodpercig bírják víz alatt.

Vízben sokkal kényelmesebben mozognak, mint szárazföldön. A frissen kikelt kacsacsőrű emlősök gyorsan önállóvá válnak. Ezek a fantasztikus, mókás és elsőre nem is eviláginak tűnő élőlények rendkívüli gyöngyszemei a Föld hihetetlen élővilágának.

Kiribati – a modern kori Atlantisz

Napjaink Atlantisza vagyis Kiribati, Ausztrália és Hawaii között terül el, az Egyenlítő mentén. Kiribati lehet az első ország, mely az emelkedő tengerszint miatt eltűnhet. Még mielőtt ez megtörténne, ismerjük meg közelebbről ezt a fantasztikus és sokszínű szigetvilágot.

Kiribati csupán egy piciny pötty a térképen, gyönyörű helyekkel és színes élővilággal. 32 korallszigetből áll, ezekből csupán 21 szigeten laknak emberek. A szigetvilág korábbi neve Gilbert-szigetek volt. A szigetek sajnos lassan eltűnnek. Ebben rendkívül nagy szerepet játszik a globális felmelegedés miatt állandóan emelkedő tengerszint. Lassan lakhatatlanná válik ez a csodás világ. Egyre több kis szigetét nyilvánítják elmerültnek.

A terület világörökségi kincse a Phoenix-szigetek. Pontosabban több-százezer négyzetkilométer óceánt és korallzátonyt foglal magába. Élővilága rendkívül színes és gazdag. A területen 800 féle növény található meg, ennek egynegyed részét teszik ki a különböző korall fajok. Megközelítőleg 500 halféle és 200 emlősfajta, illetve több madár is színesíti az állatvilágát.

Erős vulkáni tevékenységek nyomai lelhetők fel a hegyeken. Kiribati teljes része óvva van minden szeméttől és káros anyagtól. Az ember nem taposott bele a szigetvilág szívébe. Azon ritka helyek egyike, melyek természetvédelmi helyzete kiemelkedő. Az állandó süllyedés miatt nagy valószínűséggel lakhatatlanná válik a terület. Viszont Kiribati vezetősége napirendre vette az ország teljes átköltöztetését egy biztonságosabb helyre.

Az ott lakók halászatból és idegenforgalomból élnek meg. Földjeik sajnos a túlzott sótartalom miatt használhatatlanok. Hasonló ok miatt az ivóvíz hiánya is felütötte fejét. A kristálytiszta tenger, fantasztikus pálmafák, gyönyörű napfény jellemzi. Mindez sajnos már nem sokáig lehet élvezhető.