Lepkeorchidea kezdőknek

Az orchideák a régmúlt időben is kiváltságos növények voltak. Változatos színekben és formavilágban pompáznak. Speciális igényeiknek kielégítése pedig elsőre bonyolultnak tűnhet.

Hogyan gondozd az orchideát?

A ma nemesített orchideák tartása és gondozása már egyszerűen megoldható. Rátalálhatunk egzotikus szépségekre, nemesített, hibrid fajtákra is. Üvegházakban, mesterséges klíma és fényviszonyok között termesztik őket. A rengeteg, gyönyörű virág közül viszont a lepkeorchidea (Phalaenopsis) a legelterjedtebb és ő hálálja meg leginkább gondos és alapos törődésünket. Amennyiben minden gondozással és virágoztatással kapcsolatos szabályt betartunk, évekig díszithetik lakásunk.

Természetes élőhelye
Dél-kelet Ázsia trópusi esőerdeiben őshonos. A fák legtetején élnek. Tápanyagaikat nem a talajból, hanem a magas páratartalmú levegőből nyerik. A nemesítéseknek köszönhetően mostanra kitűnően képesek alkalmazkodni a lakásunk klímájához.

Vásárláskor figyeljünk arra, hogy egészséges növényt vigyünk haza. A kifogástalan állapotban levő orchidea levele rövid, sötétzöld, tömör, ovális és fényes. A légzőgyökerek pedig gyakran kikandikálnak a cserépből. Ez természetes, soha ne vágjuk le és ne erőltessök vissza a cserépbe.

Elhelyezése és gondozása
Igyekezzünk keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkányra vagy ablakhoz közel levő virágállványra helyezni. Fontos, hogy bőséges mennyiségű fény érje. A huzattól és a tűző naptól viszont óvni kell a lepkeorchideákat. A levelei könnyen megéghetnek, a hidegtől pedig lehullhatnak a bimbók. Hetente egyszer szűrt vízzel vagy esővízzel alulról felszívatással öntözzük őket. Amennyiben szárazabb a levegő a lakásban, akkor érdemes permetezéssel emelni a páratartalmat. A gyökerek ne álljanak vízben, mert könnyen rothadásnak indulhatnak. Ültessük áttetsző virágcserépbe, hogy a gyökereit is érje elegendő napfény.

A kacsacsőrű emlős fantasztikus világa

A kacsacsőrű emlős az egyik legszokatlanabb élőlény az állatvilágban. Lapát farkuk van, mint egy hódnak, karcsú és szőrös testük, mint a vidrának és a többi testrészét mintha egy kacsáról mintázták volna. Először úgy hitték, hogy az állat létezése hazugság és csak össze lett varrva más élőlényekkel.

A kacsacsőrű emlős beletartozik az emlősök azon kicsi csoportjába, melyek méreggel rendelkeznek. A hímek hátsó lábán található kis sarkantyúhoz kapcsolódik a méregmirigy. Ezt főleg harcok közben használják. Ezenkívül a tudósok úgy figyelték meg, hogy párzási időszakban sokkal több méreg termelődik.

Lehetséges, hogy a méregtermelés mértéke kihatással van pár találáskor. Egy átlagos kacsacsőrű emlős teste kb. 38 centiméter, plusz a farka, mely további 13 centimétert jelent. Bár olyan fosszíliák kerültek felszínre, melyek azt bizonyítják, hogy a régen élt kacsacsőrűek elérték az 1 méter hosszúságot is. Sűrű és vastag szőrük segíti őket abban, hogy ne hűljenek le a víz alatt.

Ezek a csodás kis lények a világ egyetlen kis zugában találhatók meg. Ez nem más, mint a távoli Ausztrália és Tasmánia vidéke. Habár a kontinens egyik felén élnek csak, meglepően sok éghajlat típusnak vannak kitéve és mindhez igazán jól alkalmazkodnak. Találtak már példányokat fennsíkokon, kopár síkságon, esőerdőben és a fagyos hegyekben is. A vízálló, vastag szőrzet megvédi őket, emellett farkukban jelentős zsírtömeget képesek elraktározni.

Az idejük nagy részét viszont vadászással töltik. Képesek napi 10-12 órát is vadászni. Éjjel és alkonyatkor a legaktívabbak. Táplálékszerzésük rendkívül érdekes. Az apró és tápláló falatokat a víz mozgásának köszönhetően érzékelni tudják és összegyűjtik azokat, hogy amikor a felszínre érnek, boldog elfogyaszthassák őket. Általában 30-140 másodpercig bírják víz alatt.

Vízben sokkal kényelmesebben mozognak, mint szárazföldön. A frissen kikelt kacsacsőrű emlősök gyorsan önállóvá válnak. Ezek a fantasztikus, mókás és elsőre nem is eviláginak tűnő élőlények rendkívüli gyöngyszemei a Föld hihetetlen élővilágának.