Mit kell tudni a leopárd gekkókról?

A leopárd gekkók eredeti élőhelye Pakisztán, Afganisztán és India félsivatagos és kősivatagos részeire korlátozódik. A gekkó fajok közül kizárólag nekik van rendes szemhéjuk. Átlagos nagyságuk 20 és 25 centiméter közé tehető. Egy kifejlett, egészséges példány tömege körülbelül 60 gramm.

A leopárd gekkók egyre gyakoribb házikedvencek. Többen tartják őket otthonkban, gondosan berendezett terráriumokban. Fogságban, megfelelő gondoskodás mellett akár 15 évig is élhetnek. Az eddig ismert, legidősebb leopárd gekkó,  Leo már túl van harmincadik életévén.

Terráriumi tartás esetén a leopárd gekkók több példánya is együtt tartható. Legjobb, ha egy hím mellé helyezünk több nőstényt. Az sem jelent gondot, ha egyedül tartjuk a furcsa kisállatot.

A leopárd gekkók különlegessége, hogy képesek ledobni farkukat. Ezt leginkább veszély esetén teszik meg. Az új farok körülbelül a tizedik nap után kezd kibújni. Ilyen esetben az új farok színe már nem lesz annyira szép, mint az előző. Emellett a farok aránytalanul megvastagszik.

Amennyiben a leopárd gekkó ledobja a második farkát is, akkor az már nem fog újból kinőni. A gekkók farka azért lényeges, mert ebben tárolják a zsírt. A farok vastagságából megállapítható, hogy az adott egyed milyen kondícióban van. Az elvékonyodott, gyenge farok komoly egészségügyi problémákra utalhat.

A leopárd gekkók számára kialakított terrárium elrendezése meg kell, hogy feleljen az állatka igényeinek. A pici gekkókat nem szabad hirtelen nagy méretű terráriumba helyezni, mivel a nagy tér megijesztheti őket. A gekkók etetés közben hajlamosak felnyalni az alattuk levő aljzatot. Ilyenkor könnyen lenyelhetnek kisebb kavicsokat vagy homokot. Ennek elkerülése érdekében legjobb, ha jó minőségű papírtörlőt helyezünk a terrárium aljára. Könnyen tisztán lehet tartani és a kisállatnak sem fog gondot okozni.

Lepkeorchidea kezdőknek

Az orchideák a régmúlt időben is kiváltságos növények voltak. Változatos színekben és formavilágban pompáznak. Speciális igényeiknek kielégítése pedig elsőre bonyolultnak tűnhet.

Hogyan gondozd az orchideát?

A ma nemesített orchideák tartása és gondozása már egyszerűen megoldható. Rátalálhatunk egzotikus szépségekre, nemesített, hibrid fajtákra is. Üvegházakban, mesterséges klíma és fényviszonyok között termesztik őket. A rengeteg, gyönyörű virág közül viszont a lepkeorchidea (Phalaenopsis) a legelterjedtebb és ő hálálja meg leginkább gondos és alapos törődésünket. Amennyiben minden gondozással és virágoztatással kapcsolatos szabályt betartunk, évekig díszithetik lakásunk.

Természetes élőhelye
Dél-kelet Ázsia trópusi esőerdeiben őshonos. A fák legtetején élnek. Tápanyagaikat nem a talajból, hanem a magas páratartalmú levegőből nyerik. A nemesítéseknek köszönhetően mostanra kitűnően képesek alkalmazkodni a lakásunk klímájához.

Vásárláskor figyeljünk arra, hogy egészséges növényt vigyünk haza. A kifogástalan állapotban levő orchidea levele rövid, sötétzöld, tömör, ovális és fényes. A légzőgyökerek pedig gyakran kikandikálnak a cserépből. Ez természetes, soha ne vágjuk le és ne erőltessök vissza a cserépbe.

Elhelyezése és gondozása
Igyekezzünk keleti vagy nyugati fekvésű ablakpárkányra vagy ablakhoz közel levő virágállványra helyezni. Fontos, hogy bőséges mennyiségű fény érje. A huzattól és a tűző naptól viszont óvni kell a lepkeorchideákat. A levelei könnyen megéghetnek, a hidegtől pedig lehullhatnak a bimbók. Hetente egyszer szűrt vízzel vagy esővízzel alulról felszívatással öntözzük őket. Amennyiben szárazabb a levegő a lakásban, akkor érdemes permetezéssel emelni a páratartalmat. A gyökerek ne álljanak vízben, mert könnyen rothadásnak indulhatnak. Ültessük áttetsző virágcserépbe, hogy a gyökereit is érje elegendő napfény.

A kacsacsőrű emlős fantasztikus világa

A kacsacsőrű emlős az egyik legszokatlanabb élőlény az állatvilágban. Lapát farkuk van, mint egy hódnak, karcsú és szőrös testük, mint a vidrának és a többi testrészét mintha egy kacsáról mintázták volna. Először úgy hitték, hogy az állat létezése hazugság és csak össze lett varrva más élőlényekkel.

A kacsacsőrű emlős beletartozik az emlősök azon kicsi csoportjába, melyek méreggel rendelkeznek. A hímek hátsó lábán található kis sarkantyúhoz kapcsolódik a méregmirigy. Ezt főleg harcok közben használják. Ezenkívül a tudósok úgy figyelték meg, hogy párzási időszakban sokkal több méreg termelődik.

Lehetséges, hogy a méregtermelés mértéke kihatással van pár találáskor. Egy átlagos kacsacsőrű emlős teste kb. 38 centiméter, plusz a farka, mely további 13 centimétert jelent. Bár olyan fosszíliák kerültek felszínre, melyek azt bizonyítják, hogy a régen élt kacsacsőrűek elérték az 1 méter hosszúságot is. Sűrű és vastag szőrük segíti őket abban, hogy ne hűljenek le a víz alatt.

Ezek a csodás kis lények a világ egyetlen kis zugában találhatók meg. Ez nem más, mint a távoli Ausztrália és Tasmánia vidéke. Habár a kontinens egyik felén élnek csak, meglepően sok éghajlat típusnak vannak kitéve és mindhez igazán jól alkalmazkodnak. Találtak már példányokat fennsíkokon, kopár síkságon, esőerdőben és a fagyos hegyekben is. A vízálló, vastag szőrzet megvédi őket, emellett farkukban jelentős zsírtömeget képesek elraktározni.

Az idejük nagy részét viszont vadászással töltik. Képesek napi 10-12 órát is vadászni. Éjjel és alkonyatkor a legaktívabbak. Táplálékszerzésük rendkívül érdekes. Az apró és tápláló falatokat a víz mozgásának köszönhetően érzékelni tudják és összegyűjtik azokat, hogy amikor a felszínre érnek, boldog elfogyaszthassák őket. Általában 30-140 másodpercig bírják víz alatt.

Vízben sokkal kényelmesebben mozognak, mint szárazföldön. A frissen kikelt kacsacsőrű emlősök gyorsan önállóvá válnak. Ezek a fantasztikus, mókás és elsőre nem is eviláginak tűnő élőlények rendkívüli gyöngyszemei a Föld hihetetlen élővilágának.